Igazi ínyencként én kizárólag a szálas teákat preferálom, azaz ha rajtam múlna csak azt innék: bár persze nem csak rajtam múlik, így azért fogyasztom a filterek kiszereléseket is. Mindent összevetve mind a két verziónak megvannak az előnyei, és a hátrányai: az azonban biztos, hogy a tea jótékony hatással van a szervezetre, és a mentális képességekre egyaránt.  Na de mikor érdemes magunkhoz venni egy csésze teát, és mi alapján döntsük el, hogy épp melyiket fogyasszuk, hogy állunk a gyógyteákkal – és abból melyiket érdemes megvenni?

Mikor jó a filteres tea?

A filteres tea esetemben az a kategória, amit inkább akkor választok, amikor gyorsan szeretnék nagyobb mennyiségű forró italt elkészíteni, amit megosztok másokkal is. A filteres tea többnyire extra ízfokozókkal tud igazán működni – legalábbis nálam- azaz minden esetben szükségét érzem annak, hogy édesítőkkel (méz, cukor), illetve citromlével kombináljam, különben nem is igen élvezem a fogyasztását.

A “kancsós tea” tehát esetemben az a fajta ital, amit megfázás esetén “vedel” az ember, és ami nem különösebben egészséges, finomnak pedig csak annyira mondható, mint minden egyéb cukros üdítőital (na jó azoknál talán egy fokkal jobb). Ettől függetlenül számos gyermekkori élményt kötök a filteres tea fogyasztásához, de mint kulináris élmény, nem tudom számon tartani, annak ellenére sem, hogy amúgy számos íz kapható már a boltokban.

Miért preferálom a szálas teát?

A szálas teák amellett, hogy nagyon is széles skálán mozognak a keverékek összetételei, igencsak jótékony hatásúak a szervezetre, valóságos kulináris élményt biztosítanak, és még az a lehetőség is adott számunkra, hogy plusz ízfokozókat vegyítsünk a keverékbe. Itt természetesen nem arra gondolok, hogy cukrot adjunk hozzá, hanem hogy levendulával, őrölt gyömbérrel, fahéjjal lehet fokozni az ízvilágot. Emellett pedig az eredeti őrlemény markáns ízei is megmaradnak.

Személy szerint a fekete teák a kedvenceim, melyeket tejszínnel szeretek inni.

(A kép csak illusztráció, a Pinterestről származik)