Magam részértől mindig is volt egy-két olyan piercing, ami nagyon is tetszett, és amit szívesen megcsináltattam volna, ha anyukám könnyek közt nem beszél le róla.

Bár én csak visszafogott ékszerek behelyezésén gondolkodtam, mint például a fül porcos részébe lőtt piercingen, vagy ami már egyesek szerint kevésbé visszafogott: a köldökpiercingen. Azonban anya, mint egészségügyi alkalmazott nagyon ellenezte ezeket a dolgokat. Állítása szerint ugyanis rengeteg veszélyt rejt ezeknek a testékszereknek a behelyezése, valamint a későbbiekben a gyógyulás is elég kockázatos. Végül nem csináltattam meg a piercinget (akkor épp a Helix piercinget szerettem volna, a fülemre), helyette sima füllyukasztásra mentem, hogy megnézzem, hogy hogyan reagál egyáltalán a testem az ilyesmire.

Tulajdonképpen örülök neki, hogy nem csináltattam meg azonnal a piercinget, bár én túlzásnak érzem, hogy egyesek rémhíreket terjesztenek ezzel kapcsolatban, hiszen ha egy normális szalonba megy az ember megcsináltatni az ékszer belövést, sokkal kevesebb a kockázat. Ami miatt számomra nem biztos, hogy jó lett volna a porcba lövés: rendkívül lassan gyógyulnak a sebeim, és amikor a sima fülbevalót lőtték be, vártnál sokkal lassabban, és sokkal csúnyábban gyógyult a sebhely, azaz állandó erős váladékozással és irritációval járt ez az időszak annak ellenére, hogy antiallergén volt a belőtt fülbevaló és az előírásoknak megfelelően tisztítottam a sebet. Körülbelül 3-4 év telt el azóta, hogy fülbevalót hordok, nem vagyok allergiás egyébként a bizsura sem, nem okoz irritációt a viselése, pedig többnyire azokat hordom. Tehát úgy vélem, hogy egyszerűen vannak ilyen emberek, akiknek nehezebben gyógyulnak a sebei, és ezt nem lehet előre kiszámítani.

Az egyik barátnőm megcsináltatta magának a korábban általam is hőn áhított Helix-et. A történethez hozzátartozik, hogy neki egyszer már évekkel korábban belőtték ugyan oda ezt a piercinget, de akkor komplikáció adódtak a sebbel, és ki is vetette az ékszert, és hagyta begyógyulni a helyét, mely ahogy anyukám megjósolta dudorosra, kissé deformálódva gyógyult be. Aztán végül ugyan erre a helyre tetette vissza a piercinget, és azóta is ápolgatja, mivel hozzám hasonlóan elég nehezen gyógyul neki. Egy másik barátnőmnek viszont már több fülpiercingje is van, és sose volt egyikkel sem gondja.

Hiába, mások vagyunk… én végül magamtól tettem le arról, hogy megcsináltassam azokat, amiket elterveztem, bár továbbra is tetszenek. Úgy vettem észre magamon, hogy más ékszereket sem igen szeretek viselni – leszámítva a normál fülbevalóimat – akkor pedig miért vállalnám a kockázatot, ha már az is zavar, hogy egy nyaklánc, egy karkötő, vagy épp egy óra is zavar a szabad mozgásban?