A 90-es években nőttem fel, amikor még a számítógépről azt se tudtam, hogy létezik. Emlékeim szerint valamikor már iskolás koromban vették meg a szüleim az első számítógépünket, és azon se volt internet, csak a Paint. Személy szerint úgy gondolom, hogy rendkívül boldog volt így a gyerekkorom, a szobám tele volt játékokkal, és valamilyen szinten mindegyik hozzájárult ahhoz, hogy később az első osztályban már ügyesen helyt tudjak állni.
Ha most gyereket vállalnék, én a következő játékokat, készségfejlesztő eszközöket venném meg neki arra a 6-7 évre, míg elsőbe nem megy:
- Kisfiúknak szerszámos felszerelés, kislányoknak mini konyha.
Én amolyan igazi kislány voltam, aki babákat tologat a mini kocsiba, és aki már 4 évesen arról ábrándozik, hogy majd egyszer neki is lesz kisbabája, aki virágokat fonogat és aki az anyukája mellett áll a konyhában, mikor főz. Emlékszem, hogy mennyire szerettem, amikor anyukám megpucolta a zöldségeket a leveshez, majd az ehető részét feltette főni, a potyadékot, a héjakat egy pillanatra otthagyta az asztalon. Én azonnal lecsaptam ezekre a maradékokra, és „megfőztem” belőlük a saját levesemet, hideg vízzel, töményen fűszerezve. Aztán anya eljátszotta hogy megeszi, és hogy nagyon ízlik neki. Ezt követően vették meg nekem a mini konyhát, melyhez kis edények és műanyag ételek is tartoztak. Órákon át ültem a nappaliban a mini konyha mellett és „főztem” az ebédet a babáimnak.
Kisfiúknak ugyan ilyen élmény lehet a mini szerszámosláda, vagy a kevésbé lányos verziói az ételkészítésnek, például egy játék grill vagy épp egy játék gyorsétkezde.
- Legyünk képben térben.
Bár internet nem volt, de tévé azért igen. Sokszor láttam a Geomag reklámját, melyben csodálatod pörgő-forgó mágnesesen kapcsolódó elemet mutattak, amiket különféle geometrikus formákba lehetett rendezni.
Ezt a játékot mondjuk nem kaptam meg, de szerintem én megvenném a gyerekemnek. Sokszor tapasztalom, hogy nem túl jó a térlátásom, hogy nem annyira tudom elképzelni a különféle testek elhelyezkedését, s bár nem kapcsolódik ide közvetlenül, de talán ennek fejlesztése segített volna abban is, hogy jobban tájékozódjak a térképen. Ha ebben nem is, abban biztosan segített volna, hogy a későbbiekben a matematika órákon jobban el tudjam képzelni a testeket, amikor ki kellett számolni a területüket.
- Bár Geomag-om nem volt, de építőkockáim igen…
Bár lányos lány voltam, de nagyon szerettem építeni. Talán azért is, mert anyukám kedvenc gyerekkori játéka a LEGO volt, így szívesen játszott velem, ha úgy adódott. Így nem csoda, ha számomra is élmény volt az építkezés. Bár akkor is családi házat építettem, és mindig úgy rendeztem be a konyhát, hogy egy szék álljon a tűzhely előtt, hogy az anyuka azon ülhessen, és egész nap főzhessen, az apuka meg kint nyírta a füvet.
Később is házakat építettem többnyire, de aztán született egy öcsém, aki teljesen másra használta az építőkockákat és a LEGO-t is: ő tankokat, fegyvereket épített a színes, vidám kockákból. Ebből többször veszekedés is támadt, hiszen nem értettem, hogy mi az élvezet abban, ha gnóm fegyvereket épít valaki és azzal rohangál a lakásban.
Mindenesetre nagyon sok szép emléket csatolok a LEGO-záshoz és az építőkockázásokhoz is. Szerintem egyszerre hasznos és szórakoztató elfoglaltság a gyerekek számára, megtanulják, hogy hogyan kell egy falat felépíteni ahhoz, hogy az megálljon, hogy tartós legyen és strapabíró. Megtanulja az arányokat is, mivel látni fogja, hogy az emberke méretéhez képest mekkora házat kell építeni. És… hát a fegyverépítésnek is biztos van valami haszna, ha más nem, akkor az, hogy csöndben van a gyerek amíg építi.