Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de mi mindig nagyon sokat szenvedtünk azzal, hogy karácsonykor hova tegyük a rengeteg felhalmozott ételt. Ez minden évben probléma volt, mindig is. Többnyire nálunk gyűlt össze család, hozzánk jöttek a nagybácsik-nagynénik, nagyszülők, a nagynénik szülei, a patchwork család össze gyereke, unokatestvérek, unokahúgok és unokaöcsék és a szűk család is, mindenki nálunk evett, és mindenki hozott valamit enni.

A közös evések az ősidők óta család összetartó erőként funkcionál, nincsen nem alakulhat ki nagyobb kötelék ember és ember közt, mint az ételmegosztás során.

Viszont a túlzott mértékben felhalmozott étel elfogyasztása már jelenthet kellemetlenséget: a legtöbb család nem tudja elfogyasztani azt a csomó ennivalót, ami ilyenkor az asztalra kerül, pláne, hogy mindenki úgy főz, hogy arra számít, hogy majd a másik fogja megenni a sok fogást és kocsirakomány sütit, de ő maga a lehető legkevesebbet akarja fogyasztani, hogy ne hízzon. Ennek eredménye a bájolgás a rokonok előtt, a nem evés, és az étel megmaradása.

Apránként persze el lehetne fogyasztani a fogásokat, de sok esetben ez is akadályba ütközik, ugyanis nincs elég hely az ételek számára: ezért is érdemes egy nagyobb méretű hűtőszekrény, hűtőgép, fagyasztó beszerzése!

Nálunk mondjuk már meglehetősen sok a nagykorú családtag, így szükséges volt egy borhűtő beszerzése. Az üvegek ugyanis olyan szinten elfoglalják a helyet, hogy az ember képtelen a többi ételt betenni a hűtőbe.

Emellett persze sokkal jobban megérte számunkra egy kétajtós, amerikai típusú hűtőszekrényre cserélni az egyszerű, alul fagyasztós hűtőnket. Sok család külön fagyasztót is beszerez, ugyanis nem elég számukra az a beépített fagyasztó, mely a hűtőgép részeként funkcionál. Sok esetben indokolt is ez, hiszen fagyasztással sok étel megőrizhető a későbbiekre, sőt előre gondolkodni is könnyebb vele, nem egyszer láttam, hogy a nagyim félkész  ételeket bányász elő a fagyasztó mélyéről, az étel pedig már kicsivel később kész is volt.