Gyerekként az ember sokat csetlik-botlik, mégsem igazán maradnak meg az ember emlékezetében ezek az alkalmak, hiszen a gyerekkor velejárói. Én sem különösebben emlékszem az eséseimre, leszámítva egy-két nagyobbat: egyre, amikor nagyon megrémültem, és egyre, amikor nagyon fájt. Igen, ez utóbbi volt a menő görkorcsolya élmény.  

Amikor megijedtem, akkor tulajdonképpen annyi történet, hogy felmásztam egy almafára, mely alatt jó vastag és puha fű volt. Egyrészt nem voltam túl magasan, másrészt pedig volt ami megfogjon a fűnek hála, így mikor elvesztettem az egyensúlyomat puhára estem, és anya máris ott volt, hogy megnézze, hogy minden rendben van –e. Igazából minden rendben is volt, csak valahogy az az érzés volt bennem, hogy ennek nem lett volna szabad megtörténni, hiszen kapaszkodtam. Csak az zavart össze, hogy olyan tehetetlennek éreztem magamat.

A görkorcsolyás eset más volt: kaptam egy korit, és nagyon örültem neki. Tulajdonképpen már használtam is egy jó ideje, már kopottas volt és lassan kezdtem is kinőni. Volt hogy estem vele egyszer-kétszer, de sose volt ez a dolog annyira durva, mint az ominózus napon, amikor akkorát estem előre, hogy mindkét térdemet lehorzsoltam. Kvázi annyira, hogy nem maradt bőr egyik térdemen sem. Soha életemben nem éreztem még akkora fájdalmat, mint akkor, és a legrosszabb csak ezután következett. Az este.

Anya ahogy az esés megtörtént bevitt a lakásba, és szakszerűen leápolta a sebeimet. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy pihentessem, de a sebek égettek, és gennyesedni kezdtek, a nagy forróságban izzadtam, és még pluszban az is csípte a sebet. Ha mindez nem lett volna elég kín, este arra ébredtem, hogy olyan mértéktelenül fáj a lábam, hogy mozgatni se igen tudom, bármerre forgatom, fájdalmat okoz, égető, viszkető, gyötrő fájdalom volt. Akkor éreztem először olyat, hogy attól, hogy a test egyik része fáj, megfájdulhat a másik is. Nekem akkor az volt a legnehezebb, hogy mivel megfeszült minden izmom, ezért a fejem is elkezdett méretlenül fájni.

Egyszóval egy komplex fájdalomhullámot éltem át azon a napon, és ennek az élménynek a tapasztalata révén soha többet nem vettem fel a korcsolyámat.