A test és a lélek párhuzamba állítása, és/vagy egyik vagy másik kihangsúlyozása, másik fölé emelése már évezredek óta foglalkoztatja a filozófusokat, teológusokat, a nagy gondolatok azonban mindig leszüremkednek a populáris kultúrában, és utólag az alapján ítéljük meg, hogy az adott kor miképp vélekedett a létezés értelméről, hogy a hétköznapi ember hogyan nézett ki. Manapság látszik, hogy egyre inkább előtérbe került a test, és ezáltal a különféle sport, testépítő eszközök, programok is.

De miért is került a test központi szerepbe?

Egyes kultúratudósok úgy tartják, hogy a z ipari forradalomnak köszönhető, – vagy inkább ez tehető felelős azért (nézőpont kérdése), hogy a testről alkotott kép gyökeresen megváltozott. Ugyanis az iparosodás a városi polgárság megerősödésével járt, azaz az arisztokrácia és a polgárok közti különbségek csökkenni kezdtek. A meggazdagodó polgárokban kialakult az az igény, hogy az arisztokráciához hasonlóan kezdjenek el kinézni, mely együtt járt a súlybeli gyarapodással is. Miért? Mivel ahogy korábban a fehér bőr is a megkíméltségről árulkodott, úgy a kerekded formák is az étel bőségéről, a gazdagságról tett tanúbizonyságot.

Az izmosság inkább a munkásemberek, a farmerek, a parasztok jellemzője volt, és csak később, a 20. század környékén, a különféle sportversenyek révén vált ismét divatossá a soványság és az izmost testalkat. Tulajdonképpen a jóléti társadalmakban ma már a túlsúly, a kövérség egyfajta adottsággá vált, azaz ezért nem kell tenni semmit, nem kell erőfeszítést tenni, nem ez a mércéje annak, hogy valaki jól él vagy sem. Viszont az izmosság, a kidolgozott test azt sejteti maga mögött, hogy az illető sok időt fektet abba, hogy testét tornáztassa, különféle sporttevékenységek révén erősíti magát. Ez pedig elismerést vált ki az emberekből.

Magam részéről úgy gondolom, hogy valóban dicséretes, ha valaki megfelelő időt szentel a testének, ahogy a higiénia, úgy az egészség is fontos, és ebbe beletartozik a megfelelő súly tartása is, hiszen a túlsúly számos olyan betegségnek teszi ki az embert, mint a különféle érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás, ízületi megbetegedések, emésztési panaszok, fáradékonyság, tehát a túlsúly gátolhatja az embert számos dologban.  Számos sportág, és edzésforma közül választhat az ember manapság: legyen szó akár beltéri sport lehetőségekről, akár egyéni, akár társas sportolási formákról, labdajátékok széles választékáról, fitness csoportokról, esetleg kempinggel, sétával, futással egybekötött sportokról, melyek különösebb pénzbefektetést sem igényelnek.

Érdemes szerintem is valamilyen számunkra örömöt okozó testmozgás mellett dönteni, viszont azzal nem értek egyet, hogy miért kell elhitetni az emberekkel, hogy az értékük a testükben van. Újabban sokan azt mondják, vagy úgy tarják, hogy a szépen kidolgozott test igényességi kérdés. Ezzel nem tudok maradéktalanul egyetérteni: egyrészt vannak emberek, akik egyszerűen alkatilag képtelenek arra, hogy az orvosilag, társadalmilag megállított testtömeg indexnek megfeleljenek. Számos ismerősöm, rokonom, barátnőm szenved azzal, hogy  a testmagasságukhoz megállapított ideálisnak kinyilvánított testsúlyt elérjék, és hiába gyötrik magukat évek óta, képtelenek lefogyni a megálmodott súlyra. Nem tartom egészségesnek, és igazságosnak, hogy ezeket az embereket igénytelennek nevezzük, de azokat sem merném igénytelennek nyilvánítani, akik szimplán jól érzik magukat a bőrükben annak ellenére, hogy van rajtuk felesleg.

Nagy a kulturális nyomás, így feltételezem ezért is van az, hogy a legtöbb lány/nő és fiú/férfi elégedetlen a testével. Azt hiszik, hogy azért, mert nőként nem karcsúak és nem domborodnak ott, ahol az aktuális divat szerint kellene, ezért nem számítanak szépnek, vagy hogy mert ha nem felel meg a váll, mell, akármi centiméter arányuk nem minősülnek alfahímnek. Szerintem szomorú, hogy az aktuális divat szerint tökéletes adottságú emberek testét felhasználják egyesek arra, hogy más emberek rosszul érezzék magukat, mert ők nem úgy néznek ki.

A legjobb talán az lenne, ha párhuzamba hoznánk a lelki/szellemi és a testi műveltségünket, kidolgozottságunkat. Úgy gondolom, hogy a műveltségre legalább annyi időt illene fektetni, mint amennyit az empátiára és a testmozgásra.